- Nem jönnek.
- Nem muszáj nekik.
- Tudom. De azért jó lett volna egy kis izgalom. Valami. Bármi.
Cat megvonja a vállát és tovább bámulja a kietlen tájat. Hamarosan sötétedik, ebből már nem lesz szállítmány. Francba.
- Azért itt maradunk estére?
- Ahogy akarod - Acid szomorú szemmel kapar elő a zsebéből egy szálat. Már ég a csikk vége mikor felmászik a motorháztetőre és egészen hátradől. A feje a szélvédőn koppan.
Cat ad magának egy perc gondolkodási időt. Semmi kedve még egy hideg éjszakát kint tölteni. Ez már nem jön. Ha meg mégis, hát, akkor is csak konzervet hozna. A legjobb esetben. És sosincs legjobb eset.
Acid türelmetlenül fújja ki a füstöt.
- Ezért fizetni fog Pony.
- Hm?
- A tippért. Ez már egy héten belül a második.
- Csak bizonyítani akar. A legutóbbi alkalom után, ez érthető.
Acid pár pillanatig szótlanul bámulja Catet. Aztán behunyja a szemét és a szájához emeli a csikket.
- Jó, mindegy.
- Ne őt okold. Nem könnyű neki. Mióta hozzánk került állandóan szivatod.
- Miért osztották be mellénk? Jól megvoltunk Hunterrel is. Ő legalább csöndben volt.
- Acid...
- Nem zavart sok vizet, de legalább megbízható volt. Nem úgy mint ez a görkorcsolyás barom.
Cat lassan Acid mellé lép, elővesz ő is egy cigarettát és a másikéhoz tartja. Az erőset szív a sajátjából, így egészen vörös árnyalatúvá színezve a csikket. Amint a az is ég, Cat hálásan biccent.
- Csússz arrébb.
Acid pedig arrébb araszol.
A kocsijuk alig pár kilométerrel áll messzebb a főúttól, de ezalatt a négy óra alatt egy kocsi fényét se látták elhajtani.
Nem is baj. Úgyis túl sok lencsét ettek az elmúlt hónapban.
- Nincs öngyújtód?
- Tessék? Ja, de van. Csak ez elromlott - Cat szórakozottan vesz ki a zsebéből egy ezeréves fém vihargyújtót. - Emlékszel az ezelőtti időkre? Mikor még nem voltak Zónák?
- Nem volt olyan régen, hogy elfelejtsem.
- Hiányzik?
Acid kissé feljebb tornássza magát, félmosollyal válaszol.
- Megint terapeutásat fogunk játszani? Tudod, hogy nem szeretem a szerepjátékot. - Közben kiégett a cigije, jó messzire hajítja. Acid elfintorodik.
De nem erőlteti tovább a témát.
- Most komolyan. Mire vagy kíváncsi? Hogy mennyi embert öltem? Miért csináltam? Mi volt a motivációm? Hogy éreztem magam utána?
Cat nem válaszol.
Már régen megtanulhatta volna, hogy Acidot nem tanácsos faggatni. Nem erről. Csakhogy a remény hal meg utoljára.
- Kérdezzen csak, Doktor úr! - morog Acid, újabb csikkre gyújt rá. Ez már saját gyártmány. Pár slukk után láthatóan lenyugszik, szaggatottá válik a lélegzete. Egyszer Cat is kipróbálta. Az volt élete harmadik legrosszabb estéje. Megint a betonút felé néz, még mindig senki. Ma már Acid sem számít semmi nagy kapásra. Különben nem gyújtott volna rá.
Közelebb húzódik hozzá. A kezét lassan a combjára helyezi. Tisztábban van azzal, hogy nem tanácsos ilyenkor kizökkentenie, de türelmetlen. Nagyon. Közelebb hajol, és a nyakába csókol. Acid lassan kiereszti a levegőt. Győzelem? Másik kezét a mellkasára fekteti, csakhogy meglegyen az egyensúly. A másik meg tűr. Anyját. Ahogy Cat a nyakát kezdi el harapdálni, csak gyengéden, vért nem akar látni, nem Acidon, végre amaz is aktivizálja magát.
Cat egész testsúlyával a kocsin landol. Felnyög, most fájdalmában, de nincs ideje kikúrálnia, mert Acid már rajta ül. Nem teljesen, mert a a kocsi nem bírná el a súlyát. Amíg Acid csókolja, Cat a farmerával ügyetlenkedik.
- Nem hiszem el, hogy még mindig nem tanultad meg ezt gyorsabban csinálni.
- Inkább segíts - Acid felnevet és kigombolja a farmerét.
- Sajnálom - lehelt a bőrébe. Még mindig nem érkezett egyértelmű visszajelzés, így folytatta. Végig a nyakán, egészen a füléig, majd végre rátapintott a lényegre. Acid felnyögött.
Cat felbátorodva egészen rá mászott elkezdte kigombolni az ingét. Acid mohón csókolta, majd megelégelve Cat fáradozását, pár percre eltolta magától és egyetlen mozdulattal szétszakította a felsőt.
Cat szinte mérgesen nézett rá.
- Ez volt az egyik kedvenced
- Kuss. - Cat pedig bekussolt. Miután ő is Acidhoz vetkőzött, újra a férfira mászott.
A következő nyögés hangosabb volt mint az előző, talán ezért sem hallották a motorzúgást.
Cat szorosan Acidhoz simult, vakon kezdte a nadrágját bontani. Ebben már több tapasztalata volt, könnyebben boldogult. A keze éppen csakhogy eltűnt alatta, Acid széles ívben görbítette a hátát. Majdnem teljesen eltávolodott az üvegtől. A motorzúgás erősödött.
- Basszameg. - Gyorsan szétváltak, Cat az időközben ugyancsak kigombolt gatyáját próbálja magára rángatni. Acid még mindig nem mozdul.
- Ezek szerint Ponynak igaza volt.
- Éljen. - Acid nem sok lelkesedéssel kel fel, benyúl az anyósülésre a pisztolyáért.
- Valami nem stimmel. Ezek egerek.
És tényleg, összesen hat fényszóró bukkan fel az úton, de a teherautó sehol sincs. Ha viszont egerek akkor, ezek nem ételt szállítanak.
- Az anyját Ponynak.
Mindketten bevágódnak a kocsiba, Acid gyújtást ad és már farol is ki. Gyorsan hajt, de nem elég gyorsan. Ezt ők is tudják. Lehet, hogy több esélyük lett volna, ha csöndben ott maradnak és kivárják míg eltűnnek. De a BL/Ind nem jár ilyen útvonalakon, ha nincs kiszemelt áldozata. És a killjoyok szemében is pont olyan népszerütlen ez a szakasz mint az övékben, így aligha kereshettek mást mint Catéket. Ha viszont ez a helyzet, akkor már pár másodperc mérlegelés is végzetes lehet számukra.
Acid dühösen csapott a kormányra.
- Nyugi, gyorsan elintézzük őket és már itt sem vagyunk.
Cat nem biztos, hogy jól látta de mintha Acid erre elmosolyodott volna.
- Kár, hogy Pony nincs itt. Könnyebb lenne a BL/Indre bízni a dolgot.
- Nem tudhatod biztosan -
Egyre távolodnak a kocsiktól, Acid megfelelőnek ítélhette a távot, mert leállította a motort.
- Most te mész. Múltkor nekem kellett sárban fetrengnem.
Összesen tizenketten voltak. Tíz perc és végzett.
Mikor visszaért, ugyanaz a látvány fogadta mint amit ő is maga után hagyott. Két még gyújtásban lévő kocsi, mindenhol emberek hevernek.
Acid viszont nem ült a Jeepben.
Újból két kézbe vette a fegyvert és körbe járta az autókat. Acid sehol. A háta mögött mozgolódást hallott.
- Ne lőj! Én vagyok.
Idegesen ereszti le a pisztolyát.
Acid még mindig nyitott ingben, véres arccal áll a kocsihoz dőlve.
- Elszámítottam magam - magyarázza.
- Aha, persze. Na menjünk.
Cat kilógatja a lehúzott ablakon a kezét, behunyt szemmel élvezi az esti levegőt.
- Tényleg szerettem ezt az inget.
Cat még mindig csukott szemmel, elmosolyodik.
- Tudom. Mondtam. De úgyis véres lett, az nem jön ki könnyen.
- Igaz.
