ruler and killer

 Nem emlékezett igazán mikor kezdődött. Három év, hat hónap, egy örökkévalóság.
A  szél fáradhatatlanul szántott végig  a sivatagon, felkavarva a homokot. Pár perc múlva, újra szélcsend lesz, megint minden némává válik.  Csupán négy óra és lemegy a nap. Poison összerázkódott mikor az éjszakára gondolt. Jönnek az álmok.
Hanyag mozdulattal nyúl a zsebébe, egy kisebb csomag után kutatva. Az ujjai könnyen bogozzák ki belőle a fehér szálat, majd biztos kézzel gyújtják meg.  Megígérte, hogy leszokik, de mostanra valahogy nem látta értelmét betartania a fogadalmát.  A benzinkút másik oldaláról hangok szűrődnek ki.
Jó érzéssel szívja be a nikotint, majd rögtön ki is engedi a tüdejéből.
Ruler hangját azelőtt meghallotta, hogy a férfit megpillantotta volna.
- Azt hittem te is elmentél Coyotével -
- Tessék?
-  Így könnyű.
 A férfi ugyanolyan öltözetet visel mint Poison, kisebb eltérésekkel. Ugyanaz a csizma, koszos farmer, és egy elkínzott póló.  Az ő kezében is ott parázslott a cigaretta, úgy látszik ez elmaradhatatlan kelléke lett a társaságnak. Már aki maradt belőlük.
Kevesebb ideje van napnyugtáig mint gondolta, már egészen alul jár a nap. Nem baj, legalább hamarabb jön a reggel.
Újra a kietlen táj felé fordult, még egy erős szívás.
Szerette volna azt gondolni, hogy sikerült megkedvelnie ezt az új fajta cigarettát. De akár levágta a flittert akár nem, borzalmasan kevés nikotint juttatott a tüdejébe. A nyugalomra viszont igazán szüksége volt.
- Hiányozni fog ez a hely - A tüdeje már égett, de még mindig nem volt hajlandó kinyitni a száját.
Persze Ruler nem gondolta komolyan, ezzel Poison is tisztában volt. Ő volt a legboldogabb mikor a többiek a szétválás mellet döntöttek. Máskülönben nem hagyta volna itt őket, nem hagyta volna el Pettyt. 
- Na, azt hiszem akkor én is búcsúzom - csapta össze a tenyerét. Poison a fogai közt fújta ki a füstöt, a  hálásan vette a következő mély levegőt.
- A Fordot viszed?
- Abban van a legtöbb benzin. A határig biztosan nem fogok tudni megállni tankolni...
-... Utána pedig már mindegy.
Ruler elmosolyodott, nem azzal a teliszájvigyorral, éppen csakhogy kivillantotta a fogait. 
Újabb széllökés, kisebb mint az előző. Ha szerencséjük lesz, nem lesz nagy szélvihar az éjjel. 
 Mindketten hallgattak, Ruler néha beleszívott már félig elégett szálába,  nem nagyon törődött eljut-e a tüdejéig bármi is. Pedig az még az utolsó generáció előtti cigiből volt való. Abból az időből mikor még minden tisztább volt.    
   
Ha Poisonnak nem tanították volna meg, hogyan kell házi cigarettát csavarni, most nagy bajban lenne.
Ruler biccentett egyet, majd végig sétált a bolton, ki a napsütésre. A léptei nagy zajt csaptak a parkettán, nagyobbat mint amekkorát kellet volna.  Poison egykedvűen eltaposta a saját szálát és ugyanolyan némán követte a férfit, egészen a kocsiáig. Igen, határozottan hideg van már idekint. Mikor Ruler meglátta ahogyan az ajtóhoz feszül, elvigyorodott de csak annyit fűzött hozzá:
- Az ajtót jól húzd meg, valahogy beragadhatott.
- Ismerem a kocsit.
A férfi megrántotta a vállát.
- Nincs csomagod?
Miközben beült, Poison  erős késztetést érzett, hogy azt kérje, cseréljenek dobozt. Rulernek úgy is mindegy mit szív. Neki viszont nem kéne minden második nap újat sodornia magának.
- Nem kell innen semmi.
- Te tudod.
A motor járni kezdett, a  kocsi hangosan farolt ki a benzinkúttól.  Még nagyobb port kavarva, mint amit Poison szeretett volna. Újra le kell porolnia a padokat, hogy ne fedje be a homok teljesen, az amúgy vérvörös huzatot. 
Az első huszonöt percet csöndben tették meg, nem volt mondanivalójuk a másik számára. Poison is csak azért törte meg a csendet, mert nem akart azelőtt elaludni, hogy átlépték volna a határt:
- Oakland a cél?
- Igen, aztán Los Angeles. Attól függ megtalálom-e amit keresek.
Poisonnak épphogy csak sikerült elfojtania a nevetését. A keresgélés értelmetlen és főleg hosszú folyamat. Az idő pedig véges, különösen ha olyan dolgokról van szó, mint a célok kitűzése. Bonyolult, és a kezdőknek való.
- Nem tudom, hogy a testvéreim most hol vannak. Utoljára azt hallottam még mindig az Ellenállásnál dolgoznak, de azóta... bármi megtörténhetett.
- És ha már nincs értelme az igyekezetednek?
- Úgy érted ha már halottak? Nos, akkor legalább kirándultam egy jót. De az nem fordulhat elő -
a szája nevetett, a szeme viszont komoly maradt.
- Na és, te? Hol tegyelek ki?
- Egyelőre még sehol - Poison ugyancsak mosollyal az arcán mondta ki ezeket a szavakat. Ez az utolsó útjuk ebben a kocsiban, egymás mellett ülve. Szerette volna olyan hosszúra nyújtani amennyire csak lehetett.
- Mesélj róluk - kérte Rulert, bár nem volt igazán kíváncsi a férfi válaszára. Csupán remélte, hogy a hangja valahogyan kitudja ráncigálni a kellemetlen nikotin-hiány keltette ködből.